egyszer volt, de már nincs

volt vala egy erősen kigyérített erdő. mellette magasodott az üveghegy, alatta a titkos palota, benne az állatok királya, az oroszlán. váááááááááá! üvöltötte az oroszlán, valahányszor felmérgelődött. egész nap csapkodta a legyeket a farkincájával. jaj, cicuskám, micuskám, mit csináljak? kérdezte ingerülten (mondhatni: mérgesen) az oroszlán. cicuska-micuska nyugodtan és selymesen heverészett a felség lábánál, ahogy az egy királyi és császári tanácsadóhoz illik. felség, el kell rendelni az erdőben, hogy "ne légy!" így is lett: királyi parancsra másnap minden légy nemléggyé változott. eltűnt. kámforrá vált. kilépett a létezők sorából. hűlt helyét találták. egyetlenegy baj volt csupán: a léggyel együtt minden más létező nemlétezővé változott, eltűnt, kámforrá vált, és kilépett a létezők sorából. hűlt helyét találták. illetve nem is találták, mert nem volt, aki. minden és mindenki eltűnt, még az oroszlán is, ezért egyelőre nem tudjuk visszacsinálni a mesét.