a derű meséje

valamikor a derű nagyon fentről nézte a világot. nem is derűnek hívták, hanem darunak. a fémdaru mereven nézett le, a szárnyas pedig lazán, röptében: nicsak-nocsak, milyen apró és jelentéktelen minden, innen fentről nézve. egy viharos nyári éjszakán hurrikán sepert végig a szavakon. felkavarta, összeborzolta, újraékesítette őket. reggel a daru derűsen ébredt. padlón volt. hallotta ő a bölcs bagolytól, hogy ha már padlón van, legalább vegyen fel onnan valamit. egy üveggolyót talált, és a nap fele tartotta. nagyon szépen csillogott, ilyen szépet még kicsiben sosem látott. mindig a csillagos ég volt a mérce, ezért az üveggolyó komoly filozófiai problémát vetett fel. de a derű nem gondolkozott- inkább gombolkozott. jó dolog kisétálni a világba, csak úgy.