az árapataki terminátor

volt egyszer hol nem volt, nem is olyan régen és nem is olyan messze, nem is olyan kicsin és nem is olyan nagyon, csak úgy közepesen és szerdán-csütörtökön, volt egyszer egy faluszörnye. akkora volt, mint egy boroshordó, szürkés-lilás, mint a novemberi ég, és morgolódó, mint én. ott lakott a kocsmában, a pult alatt. ez a hír járta, mert látni nem látta senki, ugyanis csak záróra után bontakozott ki. hogy miért? hát azért, mert félt a sok részeg embertől. én teljesen józan vagyok, úgy hogy símán elférnénk a konyhában, és mesélhetnénk szörnyűségeket egymásnak.