a kőevő manó

régesrég, amikor még üvegből voltak a hegyek, kolbászból a kerítések és naívak az erdő állatai, élt egyszer egy morcos manó. én nem ismertem, de az unkoatesóm, aki időutazó, sokat mesélt róla. elmondta például azt, hogy hánykor kelt a manó (nyolckor). meg hogy mi volt a kedvenc évszaka (a tavasz). azt is bevallotta, hogy egyszer együtt teáztak (csipkebogyóteát). csak azt nem tudta kideríteni, hogy mit eszik az a lény (pedig az unokatesóm nagy haspók, mindig szemfülesen odafigyel a kajákra). észrevette, hogy az odu egyik sarkában sok-sok formás kő sorakozik. ebből levonta azt a következtetést, hogy kőevő manóval találkozott.