volt egyszer egy karamellcsoki. gondolta, hogy elindul világot látni, mert egy napon öntudatra ébredt, és rájött: hm... karamellből és csokiból vagyok. ennyi lenne a világ? szinte kizárt... ment, mendegélt, és elérkezett egy sűrű erdő szélére. megszólította a karamellcsoki a sűrű erdő szélét:
- szia, te ki vagy?
- hát én lennék a sűrű erdő széle. és te ki vagy?
- hát én lennék a karamellcsoki.
- érdekes... sose hallottam rólad...
- karamellből vagyok, és csokiból. hát te?
- én zöldből vagyok, és fából.
- hm... érdekes. jó dolog ez.
