a fehér bögre

nagyon hallgatag volt. szó nélkül befogadta a kávét, a teát, a tejet. nem kért magának nagyobb helyet- ott szorongott a sárga bögre és a lila bögre között. csacsogtak, csicseregtek a fülébe, hogy mi lesz ma, mint lesz ma? és mi volt a tegnap? hát a tegnapelőtt? pedig olyan jó dolog bögrésen, félfüllel hallgatni... ezt az orgonafutamot.